| Tíz meghökkentő tény a palackorrú delfinről
Tudtad, hogy a Flipper című filmsorozat főhőse is palackorrú delfin? Ezek a delfinek mindhárom óceánban, de a hozzánk közeli Fekete-tengerben és az Adriai-tengerben is megtalálhatók.
A palackorrú delfinek hanggal és testbeszéddel kommunikálnak egymással, így hívják fel a társaik figyelmét a veszélyre vagy egy-egy jó falatozó helyre. A testbeszéd részeként akár hat méter magasra is képesek kiugrani a vízből.
Kutatók nemrégiben kimutatták, hogy minden egyed alkalmaz egy csak rá jellemző hangjelet, ami alapján társai felismerik – mintha csak bemutatkozna. Ezeket az azonosító füttyjeleket elsősorban a nyílt vízen használják, hogy az egy csapatba tartozó delfinek könnyen megtalálják egymást. Kutatók azt is megfigyelték, hogy fogságban, olyan medencében, ahol jól láthatták egymást, az állatok nagyon hamar leszoktak „nevük” ismételgetéséről.
Bár ezek az állatok jól látnak a vízben, amolyan „harmadik szemként” magas frekvenciájú (ember által nem hallható) hangokat is kibocsátanak. Másodpercenként akár ezer ultrahangot is képesek kibocsátani a fejük elülső részén található nyíláson keresztül. A visszaverődött hangot az állat vizuális jelekké alakítja. Így a delfin „látja”, vagyis meg tudja határozni a körülötte lévő objektumok távolságát, méretét és alakját, sőt, a sebességét és irányát is. Ez egyrészt segíti a tájékozódásukat, hiszen így nem ütköznek neki a szikláknak vagy a hajóknak, táplálékszerzés során pedig ezzel képesek felmérni a potenciális csemege távolságát és nagyságát.
A palackorrú delfinek szeretik a végleteket. Míg akár hat méter magasra is kiugranak a vízből, a mélységi merülésük sem elhanyagolható, hiszen 600 méterre is lemerülhetnek. Óránként akár 30 kilométeres sebességgel is képesek haladni, és naponta összesen mintegy 60-100 kilométert tesznek meg. Mivel társas lények, többnyire 2-15, de alkalmanként akár száz fős csoportokban is mozognak.
A palackorrú delfin a rövid és széles, leginkább egy hasas palackra emlékeztető arcorráról kapta a nevét. A kifejlett állat hossza 2-4 méter. Habár tömege általában 150-300 kiló körül mozog, egy-egy megtermett egyed akár több mint ötszáz kilogrammot is nyomhat.
A delfinek ősei szárazföldi élőlények voltak, de a járásra szolgáló végtagjaik mára már elcsökevényesedtek. Bár sokáig halaknak hitték őket, valójában emlősök. A szárazföldi emlősökhöz hasonlóan tüdővel lélegeznek, fejlett utódokat hoznak a világra, ezeket tejjel táplálják, és a halakkal ellentétben magas és állandó a testhőmérsékletük.
Mivel a delfinek tüdővel lélegeznek, rendszeresen a felszínre kell úszniuk levegőt venni. Ennek fontos szerepe van az újszülöttek első perceiben is. Születésekor a kis delfin „fordítva” jön a világra, vagyis a feje bukkan ki utoljára, azért, hogy az akár két órán át is elhúzódó szülés alatt ne fulladjon meg a vízben. A vemhes nősténynek az ellés során a csoport egy másik nőstény tagja, a „bába” segít. Az anyaállatnak szülés után első dolga, hogy a vízfelszínre vigye a kicsinyét lélegezni. Többek között ebben segédkezik a „bába”. Eközben a csoport többi tagja sem tétlenkedik: a közelben úsznak, hogy megvédjék a vemhes nőstényt és kicsinyét egy esetleges támadótól.
A palackorrú delfin nem hazudtolja meg származását. A fogascetek rendjébe tartozó állatnak ugyanis mintegy 250 foga van. Igaz, ezek nagyon aprók, de nincs is szüksége nagyobbakra, mert nem vadászik nagytestű zsákmányra. Táplálékai között apró halak, garnélák és tintahalak szerepel.
Tudtad, hogy a Flipper című filmsorozat főhőse is palackorrú delfin? Ezek a delfinek mindhárom óceánban, de a hozzánk közeli Fekete-tengerben és az Adriai-tengerben is megtalálhatók. Habár elsősorban a trópusi és mérsékelt övi területek partközeli részein élnek, az utóbbi időkben a tengervíz felmelegedése miatt egyre gyakrabban bukkannak fel hidegvizű tengerekben is, például az Északi-tengerben. A delfinek elsősorban tengeri állatok, de öt fajuk kizárólag édesvizekben él. Ez utóbbiak Dél- és Délkelet-Ázsiában valamint Dél-Amerikában fordulnak elő.
Régen a halászok nagy mennyiségben fogták ki a palackorrú delfineket, ugyanis nem csak a húsuk volt kedvelt csemege, de a zsírjukat is használták főzéshez illetve lámpákban világításhoz. Ma már csak kevés országban engedélyezett a vadászatuk, és gyakorlatilag nagyobb veszélyt jelent rájuk nézve a halászat, mint a delfinvadászat. Gyakran beleakadnak ugyanis a halászhálókba, és mivel nem tudnak kiszabadulni, megfulladnak. | |