Egyes tudósok szerint önálló családot, mások szerint alcsaládot alkotnak a gömbölyűfejűdelfin-félék (Globicephalidae): a hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfin (Globicephala melaena), a rövidszárnyú gömbölyűfejű delfin (Globicephala macrorhynchus), a kardszárnyú delfin (Orcinus orca), a kis kardszárnyú delfin (Pseudorca crassidens), a törpe kardszárnyú delfin (Feresa attenuata) és a fehérajkú delfin (Peponocephala electra). A gömbölyűfejű delfinekkel és a kardszárnyú delfinnel külön fejezetben foglalkozom; itt a három utóbbi fajra térnék ki.
A kis kardszárnyú delfin angol neve false killer whale, azaz "ál-gyilkosbálna", mert össze lehet téveszteni a kardszárnyú delfinnel. Erre utal a Pseudorca nemzetségnév is, a magyarban azonban a kis kardszárnyú delfin elnevezés terjedt el. A Peponocephala nemzetségnév jelentése "dinnyefejű", az angol források is ezt a nem éppen elegáns elnevezést (melonhead whale) használják. A crassidens fajnév jelentése "vastag fogú". Az attenuata jelentése "csökkent nagyságú", míg az electra fajnévé "borostyán"; utóbbi talán az állat csontjainak színére utal.
Ezeket a fajokat, az ókor óta ismert kardszárnyú delfinnel és a több mint ezer éve vadászott gömbölyűfejű delfinnel ellentétben csak a 19. században fedezték fel. A kis kardszárnyú delfint 1846-ban egy több ezer éves csontváz alapján írták le, és csak 1862-ben derült ki, hogy a faj még mindig létezik. A törpe kardszárnyú delfint 1827-ben írták le először egy koponya alapján, de első eleven példánya csak 1952-ben került kézre. Fehérajkú delfintől származó koponyát 1846-ban találtak először; eleven példányt 1912-ben fogtak.
A kis kardszárnyú delfin a cetek között közepes termetűnek számít: a hímek 5—6 méter hosszúra nőnek meg és kéttonnás súlyt érnek el, míg a nőstények kisebbek és karcsúbbak, csak ritkán haladják meg az egytonnás súlyt. Az újszülött borjak másfél méter hosszúak és 80 kg hosszúak. Jóval kisebb méretű a törpe kardszárnyú delfin: a hím átlagosan 2,3 m hosszú és 170 kg súlyú. Hasonló nagyságú a fehérajkú delfin is. A nőstények e fajoknál is kisebbek a hímeknél.
Áramvonalas testalkatúak, a kardszárnyú delfinnél karcsúbbak. Csőrük nincs. A kis kardszárnyú delfin felső állkapcsa jóval túlnyúlik az alsón. Melluszonyaik keskenyek, hegyesek, hátrafelé hajlanak. Hátuszonyuk nagy, és ugyancsak hátrafelé hajlik. A kis kardszárnyú delfinnek és a törpe kardszárnyú delfinnek átlagosan 40—50 foga van, az alsó állkapocsban több, mint a felsőben. A fehérajkú delfin fogainak száma a százat is elérheti.
Mindhárom faj uralkodó színe a fekete. Hasukon szürke sáv húzódik végig, amely a két végén kiszélesedik. A törpe kardszárnyú delfinnek az oldalán is végighúzódik egy világosabb sáv. A fehérajkú delfinnek, amint azt neve is mutatja, az ajkai feltűnő fehér színűek; ugyanez jellemző a törpe kardszárnyú delfinre is.
Mind a három óceánban megtalálhatók. A kis kardszárnyú delfin a trópusi és mérsékeltövi tengerekben él. A törpe kardszárnyú delfinek és a fehérajkú delfinek a trópusi tengerekre korlátozódnak. A nyílt tengerek lakói, nem szívesen mennek a partok közelébe.
A kis kardszárnyú delfinek életmódját viszonylag jól ismerjük. Nem osztják nagyobb rokonuk melegvérű állatok iránti lelkesedését, de gyakran fognak nagytestű ragadozó halakat, például tonhalat, bonitót vagy mahi-mahit. Ezeket nem tudják egészben lenyelni, hanem széttépik őket, és a fejet meg a beleket nem eszik meg. Arra is van példa, hogy a nőstény a szájában tartja a halat, kicsinye pedig darabokat harap ki abból. Gyakran lopnak halakat a halászok hálóiból is.
A kis kardszárnyú delfineknél a párzásra az év bármely szakaszában sor kerülhet; a vemhesség 15 hónapig tart. 1985-ben egy hawaii delfinárium vidám álorcája viharos szerelmi kapcsolatba keveredett egy nőstény palackorrú delfinnel. Ebből a frigyből született meg az első wholphin, aki a Kekaimalu nevet kapta. Kekaimalu testalkata a palackorrú delfinekéhez hasonlít, de színe jóval sötétebb azokénál. Fogainak száma 66, ami éppen a számtani közepe apja és anyja fogai számának (44, illetve 88). A különböző fajoktól származó hibridek, mint például az öszvérek, általában terméketlenek szoktak lenni, sőt a biológusok a faj fogalmát is úgy definiálják, hogy az egy fajhoz tartozó állatok egymással termékeny utódokat tudnak létrehozni. Ezért okozott nagy meglepetést, amikor 1990-ben Kekaimalu maga is utódot hozott a világra. Sajnos, a kis delfin egy hét múlva elpusztult. 1991-ben megszületett Kekaimalu második borja (apja egy hagyományos palackorrú delfin volt); 2000-ben ő is elpusztult. 2004. december 23-án Kekaimalu harmadszor is anya lett.
8—12 éves korukra válnak ivaréretté. Maximális élettartamukat nem ismerjük. Gyakran követnek el öngyilkosságot, nagy létszámú csapatok úsznak ki együttesen a partra és pusztulnak el ott.
Nagy létszámú csapatokban élnek, de a családok a csapaton belül is egymás közelében tartózkodnak. Hangjuk erős és rendkívül változatos. Képesek a visszhang alapján tájékozódni.
A másik két faj életmódjáról nagyon keveset tudunk. A törpe kardszárnyú delfinek többnyire 10 fő körüli csapatokat alkotnak, de láttak már 50 delfinből álló csapatot is. Utódaik tavasszal születnek meg. A fehérajkú delfinek csapatai akár 500 állatból is állhatnak; borjaik az év bármelyik szakaszában világra jöhetnek.
A kis kardszárnyú delfinek nem félnek az embertől. Szívesen úsznak a hajók mellett vagy mögött, és gyakran ugranak is ilyenkor.
A törpe kardszárnyú delfinek viszont kerülik az ember közelségét. Egy befogott példány rendkívül agresszívan lépett fel a medencéjébe merészkedő búvárral szemben. Ezt az állatot azután meggondolatlan módon közös medencében szállásolták el két gömbölyűfejű delfinnel. Néhány óra múlva a törpe kardszárnyú delfin nekiúszott egyik medencetársának, és olyan erővel vágta fejbe, hogy az kimúlt.
A kis kardszárnyú delfinekből a japánok néha elejtenek néhányat. Valamikor Omán partjai mentén is vadászták őket fogaikért. A másik két fajra irányuló vadászatról nincs tudomásunk. A kis kardszárnyú delfin viszonylag gyakori állat, a törpe kardszárnyú delfin és a fehérajkú delfin ritka, de a kihalás közvetlen veszélye nem fenyegeti őket. |