„A beluga nevű fogascetről kerestem adatokat, és ilyen néven egy halfajt is találtam, melynek ikrája igen értékes. A kérdésem az volna, hogy két teljesen különböző állatnak, hogy lehet ugyanaz a neve? Elírás vagy tényleg lehetséges?” Olvasónk jól látta, tényleg két fajt is belugának neveznek. Mindkét név az orosz fehér
(belij) szóból származik, de a két fajban a nevükön kívül csak annyi a közös, hogy mindketten vízben élnek és veszélyeztetett fajok.
A beluga nevet leginkább a köznyelvben használják, a félreértések elkerülése végett mindkettőnek van hivatalos neve is. Az egyik a fehér delfin
(Delphinapterus leucas) a másik pedig a viza
(Huso huso). A beluga elnevezéssel többek között az angol nyelben is találkozunk, de ott is egyértelmüsítik, és a beluga szóhoz hozzáteszik, hogy delfinről (Beluga Whale) vagy vizáról (Beluga sturgeon) van-e szó.
A fehér delfin
(Delphinapterus leucas) a fogascetek alrendjébe, azon belül pedig a narválfélék családjába tartozik. Valószínűleg kékes-fehér színükről kapták nevüket, amely kítűnő álcát biztosít számukra a tengerjég között. Ez a 3-5 méter hosszú, legfeljebb másfél tonnás állat az arktikus és szubarktikus tengerek partmenti vizeinek lakója.
Legnagyobb számban Alaszka, Kanada és Oroszország partjainál él, Európában kóborló példányai Izland és Nagy-Britannia vizeiben, de a Balti-tengerben is előfordulnak. Mivel szaporodáskor előnyben részesítik a folyótorkolatokat, ahol melegebb a víz, gyakran magán a folyón is felúsznak. Érdekes példa erre az a fehér delfin, amely 1966. májusában mintegy 400 kilométert úszott fel a Rajnán, eljutva egészen Németországig.
A veszélyeztett fajok listáján szereplő fehér delfinek a "legbeszédesebb" fogascetek közé tartoznak, a trillázástól kezdve a morgásig sokféle módját választják a kommunikációnak.
Ezzel szemben a másik beluga, a viza
(Huso huso) a tokfélékhez tartozó hal, hossza nem éri el a tíz métert. Ez az elsősorban a Kaszpi-tengerben, a Fekete-tengerben és az Adriában előforduló faj akár a száz éves kort is megélheti.
Mivel a viza szaporodáskor felúszik a tengerbe torkolló folyókon, a Vaskapu zsiliprendszerének megépülése előtt hazánkban is nagy számban előfordult. A halak a Dunán akár Pozsonyig is felúsztak ívni, a Tiszán pedig Tokaj térsége is jelentős vizafogó helynek számított. Korabeli feljegyzések szerint nem volt ritka a 400-500 kilogrammos példány sem. Az egykori gazdag vizaállományra utal többek között Budapesten, a 13. kerület Duna parti részén lévő Vizafogó városrész neve is.
A vizát nem csak húsáért, de értékes ikrájáért is halásszák, pontosabban ma már sajnos túlhalásszák. A viza ikrájából készült kaviárt a gasztronómiai szaknyelvben beluga kaviárként emlegetik, ez a legértékesebb és a legnagyobb szemű kaviárfajta. Gasztronómiai szakértők szerint annál különlegesebb a kaviár íze minél idősebb haltól származik az ikra.